Érdekességek a napfény városáról, Szegedről
Szegedet nevezik még a napfény városának is. A Város, Délkelet-Magyarország tudományos, kulturális és gazdasági központja. Ha Szegedet jelöljük meg úti célul, lenyűgözhetnek bennünket a múlt századot idéző épületei, azonban még a belvárosi utcasorok is ezt az ódon hangulatot idézik.
Az egyik legjellegzetesebb szegedi ételt, a szegedi halászlevet se hagyjuk ki, amikor a városba érkezünk. Ha jó az idő a napfény városában, keressünk egy remek, hangulatos kis vendéglőt a Tisza-parton és miközben az ezerarcú Tiszában gyönyörködünk, kanalazzuk a fenséges halászlevet, amely mi másból is készülhet, mint a szegedi paprikából? Szeged élelmiszeriparának egyik ágazata ugyanis a fűszerpaprika, amely nagy hagyományokra tekint vissza. A paprika termesztéséhez minden lehetőség adott. A jó terméshez hozzájárul a dél-magyarországi éghajlat, illetve a humuszos talaj is. Szegeden elsősorban édes-nemes, csípős és rózsapaprikát termesztenek.
Ha Szegeden szeretnénk fenséges halászlevet enni, akkor az egyik legjobb hely a Roosvelt téri Halászcsárdába, amelyet mindenki csak Sótartónak hív. Nyáron, a csárda teraszán ízlelhetjük meg és fogyaszthatjuk el a halászlevet, ahol a lombos fák kellemes hűst adnak, miközben nem mesze a Tisza lágy hullámai nyaldossák lustán a partjait.
A szegedi ipar nem csak a mezőgazdasági termelésről híres, hanem a húsfeldolgozásáról is. A híres Pick szalámi már gyermekkorunkban is belopta magát a szívünkbe és felnőttként is előszeretettel és nosztalgiázva fogyasztjuk ezt a finomságot.
Ha meghalljuk Gárdonyi Géza nevét, sokkal inkább kötjük Egerhez, mint Szegedhez. Pedig az író három évig dolgozott a Szegedi Napló szerkesztőségében. Még párbajozott is, emiatt még fogházba is került.
Ha Szegedről van szó, akkor a szegedi papucsot sem hagyhatjuk ki az érdekességek palettájáról. A kézzel varrott, hímzett és díszes papucsot nem csak hungarikumnak, de igazi „szegedikumnak” tartják. A papucs jellegzetességét a magas sarok és a piros vászonra hímzett kalászos és virágos – pipacs, nefelejcs, gyöngyvirág – adják. A 20. század elejéig csizmadiák készítették, majd önálló mesterséggé vált a papucskészítés. Míg a papucsot a mesterek, addig a díszítést a feleségeik készítették.
